Új bejegyzés Frissítés

2008.05.14. 13:01

Szükségem van rád Veled akarok lenni, csak téged ölelni. Elbújni a karjaidban, ne bánthasson senki. Ne fájjon a bánto szó, ne fájjon a lét! Nem kivánok mást csak, hogy velem légy. Fáj a bántó szó, fáj az hogy élek. Sajog itt bent a lélek. Zokognék, de könnyem nincsen. Csak a fájdalom éget engem. Nem foghatsz át, nem bújhatok hozzád. Nem simithat kezed, nem csókolhat a szád. Nem lehetek melleted, nem foghatom kezed. Bárhogy is szeretném, nem védhetsz meg engem. Nem teheted, hisz nem lehetsz mindig velem. Ha a sors és a világ van ellenem. Pongrácz Anita rovata (pongraczanita.virtus.hu)

2008.04.18. 17:22

SZERETLEK Eino Leino Benned szikrázó halmazban hever sosem sejtett világok ritka kincse, kincs, mit szomjas kezem nem érhet el, s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse. Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e kincsnek, amivel fennen kérkedel... Valaki rám fellegtrónusról int le, kit én emeltem csak az égbe fel - S hiába tettem, hisz nincs egy rövid pillanat, mely közönyödben megingat. Rejtélyes ujjak szorgosan szövik életünk sötét s arany szálait. Mosolygunk, míg az álom karja ringat s felrettenünk, siratva álmainkat. (Képes Géza)       ÉNEKEK ÉNEKE Salamon király Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű; tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű. Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány; a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány. Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze, hasad mint a zafirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése. Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag; karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürűkkel aranyosan gazdag. Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes; nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez. Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes; fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes. Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát; szemed mint a kék halastó: arcod ékességeinek ki mondhatja számát? Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra, mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra. No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák; már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák. (Babits Mihály)

2007.12.28. 12:54

Újévi versek, köszöntők József Attila LEVEGŐT! Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én. Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok. Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. És az országban a törékeny falvak - anyám ott született - az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz. Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam - messze anyám, rokonom van, ezek idegenek. Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad! Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! 1935. nov. 21. Tolcsvay László - Bródy János Már csak néhány csillag él, Újságpapírt hord a szél, Felébred az állomás, és vár, újra vár. Dülöngél egy nagy kabát, Álmosan néz rá a lány, Szemében még különös álma jár. Ááá... Az elso villamos már elindult felénk. Csilingel, amerre jár. Az elso villamosra vár a napsugár. Ááá... Hosszú volt az éjszaka, Égen, földön folyt a tánc. A korlát láncainak dőlt a csillagász. Ááá... ÁLDÁS A MAGYARRA ...Babits Mihály. "Lám,igaz jószágunk visszatért kezünkre, bár a világ minden fegyvere őrizze, Mert erős a fegyver és nagy a hatalmasság, de leghatalmassabb mégis az igazság. Útja,mint a Dunanak és csillagok útja: nincs ember,aki azt torlaszolni tudja. Él a nagy Isten és semmi se megy kárba, Magyarok sem lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebböl tudhatod már,mi a magyar dolga, hogy az erös előtt meg ne hunyászkodna. Erős igazsággal az erőszak ellen: igy élj,s nem kell félned,veled már az Jsten. kelnek a zsarnokok,tűnnek a zsarnokok. Zsibbad a szabadság,de titkon bizsereg, és jön az igazság,közelebb, közelebb.." Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Jobb üdőt, mint tavaly volt, Ez új esztendőben; Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Zsíros esőt, kövér hót, Ez új esztendőben; Bő aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben; Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben; Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg Ez új esztendőben! szlovákiai magyar népköltés Kicsi vagyok, székre szállok, onnét nagyot kiáltok, hogy mindnyájan meghalljátok. Boldog új évet kívánok! /Népköltés / békesség és szeretet töltse meg a szívetek ebben az új évben! / Népköltés/

2007.12.17. 14:13

Ady Endre: A Jézuska tiszteletére A született Jézus, Ez igézetes gyermek, Áldja meg azokat, Kik a szívünkbe vernek Mérges szuronyokat. Áldassanak bennünk A kifeslett vér-rózsák: Bánat, kín, szenvedés, Mert Jézus volt a Jóság S a nagy, szent türelem. Csengessünk csengőkkel, Szeressünk szeretettel, Örüljünk, ha sírunk, Ha ránk tör minden ember S ha álul bántatunk. A született Jézus Született így s kívánta, Hogy ez legyen az üdv: Minden hívság kihányva Életünk gömbiből.

2007.11.21. 11:36

Hogy szeressem a Hazámat? Nehéz a szív. A gondolat, kevés! Erőm, képességem határát ismerem. De akaratom, nem szűkre szabott! Add fel pesszimizmusodat, Te Drága Nép. Tedd a dolgod. Békélj meg, a holnapért! Megrémülök. Szavaim számomra is furcsán hangzanak. Kérem! El ne fussanak. Nem szócséplő hazafi vagyok, CSAK, MAGYAR. Hogy szeressem a Hazámat? És, mit tehetek Érte? Mit jószívvel el is fogad. Te, magadtól, ezt sohasem kérded? Ne halogassuk tovább! Most rögtön kezdjük el. MINDEN MAGYAR ember tehet, TEGYEN a HOLNAPÉRT!   F. Bozó Éva Szeretettel Zsó!(bocs!Elötteszóló is én voltam!)

2007.11.21. 11:33

Barataimhoz Ezt a verset azért irom, ha netán holnap nem leszek, tudjátok meg barátaim, szeretlek titeket. Ha a sors megtagadja nevemet, és senkiházinak ítélnek, Kérdem én: Barátaim, megvédenétek engemet? Számíthatok rátok vagy újra elfordultok s vad idegenként néztek rám? De vigyázzatok, mert a sors megbünteti az ilyen embert, meg ám! Ha megtagadtok, ég veletek, Ha megvédtek, Isten kövesse lépéseitek. Történjék bármi, jöjjön a világ vége, Ti akkor is a barátaim lesztek mindörökre.   Csiki Andrea

[6-1]