Új bejegyzés Frissítés

2008.05.14. 12:59

Vannak még csodák! Csak hinni kell benne, egy kedves kollégám történetét írtam le,akinek az életét változtatta meg, ez a csoda.   Felnőttem, vagy inkább csak kiléptem a gyerekkorból, ifjonti hévvel vetettem magam a nagy betűs életbe. Szereztem egy szép szakmát, s ahogy illik munkába is álltam, nagyszerű társaság várt nap, mint nap, jól éreztem magam köztük, és ami fontos imádtam a munkámat. Eleinte alkalmakkor került elő egy kis jóféle itóka, aztán egyre gyakrabban, vidámabbak voltunk, s mintha könnyebben ment volna a munka is. Elűzte a fáradtságot, (hittem naivan,). Aztán nőni kezdett az adag, sőt munka után jöhetett még egy kis szórakozás is, ami egyre gyakrabban végződött eszméletlen részegségben. Így hát majdhogy nem természetes hogy olyan kapcsolatba keveredtem, ami csak tovább fokozta utamat a visszafordíthatatlan felé. Nem vettem észre, hogy barátaim lecserélődtek, hasonszőrű alkoholista alakokra. A párom ott hagyott egy másik férfiért. Ön sajnálatomban, már csak a pohár tartotta bennem a lelket, nem egyszer árokban ébredtem, vagy a detoxban. Talán egy szerencsém volt, hogy munkahelyemen, sajnálatból, vagy már nem is tudom miért, de megtűrtek, pedig már remegett a kezem, ami kihatott a munkámra, meg aztán hogy is lehet félrészegen dolgozni? Az öltözőben és különböző helyeken, minden napra meg volt az adagom, a nélkül, már nem bírtam. Műszak végére, igen csak eláztam. Észre sem vettem hogy tönkre teszem a körülöttem lévőket, édesanyámnak nem lehetett könnyű a félve szeretett gyermekét nap, mint nap ilyen állapotban látni, össze is szedett magának jó pár betegséget. Aminek minden bizonnyal én is okozója voltam. Aztán kezdték meg unni a munkahelyemen az állandósult állapotomat, egyre több figyelmeztetést kaptam,(de hát nem vagyok részeg!) bizonygattam, mind hiába. Egyszer csak betelt a pohár, kaptam egy telefonszámot, ahol alkohol betegeket kezelnek, nem csak gyógyszeresen, hanem lelkileg. Megígértem elmegyek, nem is volt más választásom, akkor már éreztem, hogy baj van. Egyedül nem volt erőm elkísértek, az első napok kínszenvedéssel teltek, aztán azon kaptam magam, hogy éneklem az egyházi énekeket, akkor történt valami, ami az óta is tart. Ma van egy szép családom, négy éves kisfiam, és attól a naptól egy korty alkoholt sem ittam. Azs rovata (antalnezsuzsa.virtus.hu)

2007.12.26. 14:01

Valentinus: Istenhez szólva... Istenem, ki lakozol mindenek felett a Mennyben, Nem látványosan, hanem mindig szerényen és csendben Teszed a dolgodat, és akkor segítesz, ha kérünk, Alázatos fohásszal, imádkozva Reád nézünk. Bocsásd meg a bűneinket, hisz mi gyarlók vagyunk, Mert sokszor káromolunk mikor talán nem akarunk. Fenséges nevedet érdemtelenül szánkra vesszük, Azt gondolva, hogy Véled büntetlenül megtehetjük. Bocsásd meg Uram a mi gyarló, esendő hibánkat, Hallgasd meg a Hozzád szóló szívből jövő imánkat. Mi emberek hajlandók vagyunk Tégedet vádolni, Mindenért, magunk helyett is Fenségedet hibázni. Nem tudjuk soha, hogy mit teszünk, mekkorát hibázunk, Mindennap mikor Nevedben olyat teszünk, csinálunk Amiért a szégyenfoltnak csíráját sem érezzük, Mert tudat alatt is a bocsánatodat reméljük. Mennyei jó Atyám, szemedet fordítsad most reám, Legyen mindig szép és nemes, nappalom és éjszakám.

2007.12.16. 20:34

Márai Sándor: A boldogságról Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek. Márai Sándor: Füveskönyv

[3-1]